Hírek |
Január 27-én, az auschwitzi haláltábor felszabadításának évfordulóján emlékezik meg a világ a holokauszt áldozatainak millióiról. Ezt a napot az ENSZ közgyűlése nyilvánította nemzetközi emléknappá, és egyhangúlag elfogadott határozatában hívta fel a világ minden polgárát az emlékezés és a tanítás kötelességére.
Arra, hogy a mindenkori jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.A holokauszt görög eredetű szó, a teljesen elégő áldozatokat jelenti, amelyeknek végül hamvuk sem maradt, eltűntek nyomtalanul. Krematóriumok kéményén keresztül kiáltott az égbe sorsuk. De üldöztetésük és meghurcolásuk már sokkal korábban megkezdődött – hazug szavakkal, amelyek jóvátehetetlen tettekké vezettek. A kirekesztő törvények a parlamentekben születtek – az utcára, a néplélek meggyőzésére csak a manipulált kommunikáció révén jutottak el – a nemzetiszocialista cinizmus az első világháború elvesztésének felelőseként a zsidóságot okolta, ezért vezetett a zsidótörvényektől kezdve a gettósításon át az Endlösung-ig, vagyis egy kisebbség teljes kiirtásának tervéig. És itt kezdődik a mi felelősségünk, hiszen hetvennyolc évvel a koncentrációs tábor bezárása után, a XXI. század politikájában az elnyomó retorika ma is jelen van társadalmunkban. Az ellenségkeresés, a saját kudarcok miatti áldozathibáztatás visszatérő motívuma napjaink politikai kommunikációjának is.
Alighanem hasznosítanunk kell a történelem tanításait mindennapjainkban is. El kell utasítanunk a gyűlölet minden formáját, a holokauszt tanulságait pedig el kell helyeznünk a saját történetünkben.
Esterházy Péter szavait idézve: „Nem a másokéban, nem a nyilasokéban, nem a szélsőjobbéban, hanem a sajátunkban.”
Feladó: Városháza