Az egész világsajtót bejárta a hír, hogy magyar barlangi mentők 1040 méter mélyről mentettek ki egy amerikai kutatót. A speciális csapat eddig 500 ember életét mentette meg, nemcsak barlangokból, hanem pl. szakadékokból. De nyújtottak már segítséget eltévedt embereknek éppúgy, mint fán ragadt siklóernyősöknek.
A Magyar Barlangi Mentőszolgálat a 60-as évektől végzi segítő munkáját, levéve ezzel a terhet a tűzoltók válláról. A kiemelt közhasznú szervezet jelenleg 100 tagot számlál országszerte. A barlangi mentés ma összetett képzettséget igényel. A törökországi akció maximális kihívást jelentett a mentőknek, a több mint 1000 méteres mélység miatt. Szeptember 10-én, vasárnap hajnalban futott be a segélykérő hívás, ekkor kezdődött meg a csapatok szervezése. Az aznap esti isztambuli járattal indultak a belső gyomorvérzéssel barlangban ragadt kutató segítségére a mentők és orvosok.
“A telefonhívást követően 24 óra múlva voltak a helyszínen, de úgy, hogy az antalaya-i reptérről őket katonai helikopter vitte fel a helyszínre. Így tartott 24 óráig az út és onnan, hogy elérjék a sérültet, még 12-14 órás barlangi túra várt rájuk” – fogalmazott Nyerges Miklós elnök.
Az expedíción voltak magyarok is, így kézenfekvő volt, hogy tőlünk is kérnek segítséget. – mondta el Spiritusz című műsorunkban Nyerges Attila. Először orvosi tanácsot kértek, de gyorsan kiderült, hogy kézzelfogható segítségre is szükség van, így gyorsan elindult a szervezés a magyar oldalról – tette hozzá a barlangi mentő.
“Látszott, hogy a sérült olyan helyen van, ahol komoly eszközmegmozgatással lehet csak a felszínre hozni és nem elegendő ehhez egy 20-30 fős csapat, amivel mi fel tudtunk volna és fel is vonultunk, ennél egy nagyobb csapatra lesz szükség”
A mentésnek minden esetben saját, bevett protokollja van. Ezen a helyszínen rendkívül változatos volt a terep, vízszintes és függőleges szakaszokból váltották egymást, rengeteg kisebb és nagyobb szakadékokkal.
“Először egy orvost kell eljuttatnia a sérülthöz, hogy azonnali beavatkozást tudjon végezni. Egyedül nem közlekedünk barlangban, itt is már csapatkoról beszélünk, legalább 3-4 fős csapat aki mozog külön” – folytatta Nyerges Attila barlangi mentő.
A hordágy mozgatásához legalább 6-8 emberre van szükség. 15-20 fő szükséges ahhoz, hogy egy sebesültet egy szakaszon végigmentsenek, erre pedig 6-8-10 órán át képesek egyhuzamban.
“Úgy kell elképzelni, hogy kézről kézre adogatjuk a sérültet, méterről méterre haladunk. Nem olyan, hogy felkapjuk és odébb sétáljunk vele, erre nagyon kevés lehetőség van a barlangokban. Ha függőleges részek is tagolják ezt a részt, akkor mentő, köteleket kell beépíteni, mentőpályát kell kialakítani a közlekedő kötelek mellett” – mondta Nyerges Attila.
A törökországi mentés során 60 órába telt ez a mozgatás. Az útvonal kiépítése még ennél is több időt vett igénybe. Azok a mentők, akik a legalsó szinten vannak, már nem mennek fel a mentés végégig, számukra lent kell pihenőhelyet kialakítani. Itt kell főzniük és tisztálkodniuk is. Komoly kérdést vett fel a kommunikáció, ami ebben az esetben eleinte csak a 0 és 500 méteres pont között volt meg.
“Térerő nincs a barlangban, de a felszínen sem volt. Ez kulcspontja, hogy az információ hogyan jusson el a felszínre. Ehhez ki kell húzni egy vezetéket a barlangba múlt századi módon és a vezetékre rá kell kapcsolódni egy hagyományos telefonkészülékkel” – emelte ki Nyerges Attila barlangi mentő.
Az informatikai kihívásokon túl a barlangi mentés a Himalája csúcsaira való megmászással azonos terhet jelent fizikailag és mentálisan az emberi szervezet számára – tette hozzá Nyerges Attila. A mentőakció végül szerencsésen zárult, az orvosokból és mentőkből álló csapat szeptember 15-én érkezett haza a dél-törökországi Morca-barlangból.